Karvaš, Peter (1920–1999) Művek   hu sk

Életrajz

Peter Karvaš, 1920. 04. 25. Besztercebánya. Próza- drámaíró, publicista, drámaelmélettan-kutató, kulturális újságíró. A háború után végzett a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészkarán, majd a Nová scéna dramaturgja, kulturális attasé Bukarestben, a Szlovák Írószövetség titkára, a Kultúrny život c. folyóirat szerkesztője. Az ún. normalizáció időszakában az államhatalom indexre tette, sem a kiadók, sem a színházak nem dolgozhattak vele. A kritika érdeklődését két novelláskötetével keltette fel: Niet prístavov (1946), Polohlasom (1947). A második világháború utáni években egész sor régebbi és újabb művét állították színpadra, és jelent meg könyv alakban: Spolok piatich „P“, Hra o básnikovi, Bašta, Návrat do života, Ľudia z našej ulice, Srdce plné radosti. S nami a proti nám (1950) című novelláskötetében a Szlovák Nemzeti Felkelés témájával foglalkozik. Későbbi műveiben helyet kap a humor és a szatíra, melynek jelentős szerepet szán az ún. „ördögi“ könyvciklusában: Čert nespí (1954), Čertovo kopýtko (1957), Maľovať čertu na stenu (1970). Čertoviny címmel a Konfety a leporelá című szatirikus antológia anyagából is merítve antológia jelent meg az „ördögi“ könyvekből. Szatirikus műveinek csúcspontja a Kniha úľavy (1970). Karvaš az apokrif műfajának első szlovák képviselője. Drámái: Antigona a tí druhí (1962), Veľká parochňa (1964, színpadon: 1965), Experiment Damokles (1967), Súkromná oslava (színpadon: 1986, könyv alakban: 1987), Vlastenci z mesta Yo (színpadon: 1988) Zadný vchod (1987, színpadon: 1988).
A drámaíráson kívül drámaelmélettel is foglalkozott. Drámaelméleti munkái: Priestory v divadle a divadlo v priestore (1984), Umenie drámy a fenomén televízie (1985).
Prózaíróként 1989 után sem hallgatott el; megjelentek a Poľahčujúca okolnosť (1991) és a Velikán čiže Život a dielo profesora Bagoviča (1993) című elbeszélései.