Tatarka, Dominik (1913–1989) Művek   hu sk

Életrajz

Dominik Tatarka, 1913. 03. 14. Pelyvássomfalu – 1989. 05. 10. Pozsony. Próza- és esszéíró, publicista. A XX. századi szlovák irodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője, műveivel és életfelfogásával az elkötelezett értelmiségi fogalmát testesíti meg. Műveit betiltották és még a könyvtárakból is eltávolították, nem publikálhatott, elvették útlevelét, nem kapott munkát, neve tabu volt, az állambiztonság megfigyelte és kihallgatta. Ennek dacára szoros kapcsolatban állt a cseh disszidens mozgalommal, művei szamizdat irodalomként jelentek meg. Panna zázračnica című novellája (1944) hősei fiatal képzőművészek és költők, akik a háború utáni nihilben megteremtik a művészeti önmegvalósítás kis szabad szigetét. Farská rebublika (1948) című regénye a totalitárius rendszer idején játszódik. Démon súhlasu című könyve a Sztálin-korszak végnapjait megelevenítő fantasztikus írás, mely után végleg „szakított a hatalommal.” Rozhovory bez konca (1959) című munkájában visszatér alaptémájához, az ember elmagányosodásához. Písačky c. trilógiája már szamizdat irodalomként jelenhetett csak meg: Listy do večnosti (1988), Sám proti noci (1984, csak cseh nyelven), Písačky (1984). A szűkebb olvasótábor, de főleg az író gyökeresen megváltozott társadalmi helyzete hatással volt művei témáira és kifejezésmódjára is. Írásmódja intimebb hangulatúvá válik, naplójegyzetekéhez vagy bizalmas levéléhez lesz fogható, a halálról és a magányról való elmélkedés, az erotikus élmények – mint az emberi érintkezés egyik leghitelesebb formája - erejének költői megidézésével váltakozik. Tatarka ezen kívül a beszélgetést tartotta még fontos, embertársakat összekötő kapocsnak, erről tanúskodik Navrávačky (1988) című könyve, mely részben hangfelvétel-átiratokból áll.