Nemes Nagy Ágnes: A szabadsághoz

Te székesegyház! Csupa ámulás!
Sok fodros angyal! Széptekintetű!
- Innen alulról talpuk óriás,
a fejük pedig keskeny, mint a tű.

S a kupolán fent széttáruló díszlet,
nagy oszlopok közt festett ég tüzel:
mit ér nekem, ha vagy és mégse hiszlek,
s mit ér, ha hiszlek és nem létezel?

Maradék isten! Vágyad fel-le hurcolt.
Már únlak. Kergén érted nem futok.
Néhány barátom éhenhalt a multkor,
mondom, mivel úgy látszik, nem tudod.

Milyen szalmába haraptak utolsót?
Micsoda szájak, milyen koponyák!
- Adhattál volna tán egy bögre borsót,
tehettél volna pár apróbb csodát.

A szájukat szeretném újra látni,
langyos állukat, amely szétrepedt -
s Rómába vágyom kerteket csodálni,
és enni sűrű, fínom étkeket.

Adj banánt! Húst! Légy a világnak tőgye!
Add Nápolyt éjjel, Svájcot délelőtt,
te, minden vágyam hazug szeretője,
adj rét felett vibráló levegőt!

Adj léghajót! Hitet! Mennyei képet!
törd át a törvényt! Add ide magad!
Hogy ne egyenek annyit az üzérek,
s hogy a halottak feltámadjanak!

- Egy bazsarózsa áll az asztalon.
Szépsége tömör, mint egy ékszeré.
Gyönyörű szirma sűrűn, gazdagon
fodorodik a vázán kétfelé.

Ha volna bennem valami imádat,
elébehullnék csukló térdemen:
csakis reá tűzd győztes glóriádat,
mert szép, mert él és mert - lélektelen.

Cathedral. Full of awe and reverence.
Garlanded Angels. Looks of beautitude.
From down here their feet’s circumference
seems Gargantuan - and their heads minute.

Up there majestic pillars splice the dome’s view,
Fake Heavens flame, like varnished amethyst;
What good if you exist and I disown you?
What, if I praise you and you don’t exist?

Left-over God. Your wayward fascination
binds me no more. I tired long ago.
Some of my friends have just died of starvation.
You haven’t heard. I thought I’d let you know.

What kind of straw did they last clench their teeth on?
What kind of skulls sank to what kind of dust?
A few odd crumbs might have been within reason,
some small miracles would have been august!

I long to see their lips again in smiling,
their soft, round chins that were ground underfoot;
I long for Rome, - for beautiful, beguiling
gardens and for rich, luxurious food.

Give meat! Bananas! Be the world’s Supplier!
Naples at night. A clear Swiss morning scene.
False Love of all my yearnings and desire
Give back the vibrant air upon the green!

Give marvels! Faith! A new Heavenly Sign!
Break all the laws! Offer yourself to us!
That racketeers should not constantly dine,
and that the dead may rise up from the dust!

- In a vase on the table: a peony,
Her ornate beauty like a diadem.
Around the brim, magnificent and stony,
her gorgeous petals cascade off the stem.

If I could still find worship exultory
upon my crumbling knees to her I’d crawl:
On her alone pin your triumphant glory!
She’s beautiful, alive - and has no soul.