Vrchlický, Jaroslav: V bezsenné noci

To známá je rada přec: Na jednu mysliti věc,
     když nelze v noci spáti;
na jeden patřiti bod, na strop nebo pelesti hrot
     a do sta počítati.

Jak dítě dělám to zas, však líně vleče se čas
     a nechce v cval se dáti;
v bod jeden upřen je zrak. – V můj život, ztracený tak,
     mír juž se nenavrátí.

Zas do sta počítám též, stá zrada, stý klam, stá lež,
     nic platno, nelze spáti...
A zítra, den fádní zas, táž zrada, táž faleš v týž čas,
     ó ty se jistě vrátí!

Az ismert jótanács az: hogy sehova ne pillants,
     ha nem tudsz elaludni,
egy pontot nézz sokáig, és számolj közbe százig.
     A sors most újrakezdi,

akár gyerekkoromba, az idő lába lomha,
     nem vágtat, mint az álom
velem. Hiába nézem – nyugalmam el nem érem,
     magamat nem találom.

Bár százig eljutok még, száz bűn és száz szemétség,
     hiába számolom ki…
A holnap épp ilyen lesz, száz árulás, száz tetves
     baj készül visszafogni!