Valaha — tizenöt éves lehettem —
az érvelésben nagy voltam s kegyetlen.
Mindenhez találtam egy szemszöget,
fejem álláspontokat követett,
csupa nézet voltam és kritika,
az életelvem csupa etika,
és halálbiztos gyógyszer volt zsebemben
bárminő társadalmi bajra menten.
Nagy ésszerűségemből kifolyólag
jó atyámat nem láttam hű-de-jónak:
szerettem — de mint embertársamat,
s mert csak az igazságban van zamat,
vele szemben se voltam kritikátlan,
benne sok kivetnivalót találtam.
Esténként a kocsmába sietett,
s mert ott is sört ivott csak víz helyett,
nem voltam megállapítani lusta,
hogy nem csak iszik, de: Alkoholista!
Republikánusi erénye egy se
volt őneki, s csak a heccet kereste,
ha közszereplésre hívta a hon.
Csak pletykát olvasott, de azt mohón,
az újságban, s alvás előtt se, késve
sem fordított gondot önművelésre,
s mert a rosszat rossz társasága rontja,
nem volt — sajna! — komoly dolgokra gondja.
Valaha — tizenöt éves lehettem —
az érvelésben nagy voltam s kegyetlen.
Teltek-múltak az évek. Jártam itt-ott,
s ez lassan erre-arra megtanított.
Bölcs férfiakhoz jártam iskolába,
bölcs nőkkel (lányokkal) jártam szobára.
Hajdan imádott elveimre köptem,
szerenádok okát láttam a nőkben,
szélmalmokkal is bátran verekedtem,
mert minden zöldfülű szamár nagy ebben.
Mára beszűkült énem láthatára,
sok rendes embernek megyek agyára.
Esténként a kocsmába sietek,
s mert ott is sört iszok csak víz helyett,
megállapítom: a cech hosszú lista,
s én nem vagyok, csak egy alkoholista.
Republikánusi erényem egy se;
elmegyek, de csak a heccet keresve,
hogyha közszereplésre hív a hon.
Csak pletykát olvasok, de azt mohón,
az újságban, s alvás előtt se, késve
sem fordítok gondot önművelésre.
S mert rossz társaság van itt rossz porondon,
nincsen — sajna! — komoly dolgokra gondom.