Hostovský, Egon (1908–1973) Works   hu pl cz

Biography

(1908 – 1973)

Diplomata, író, a pszichológiai próza jeles képviselője.
Asszimiláns zsidó családban nőtt fel. Prágában és Bécsben tanult filozófiát, de tanulmányait nem fejezte be. 1930 után több prágai könyvkiadónál dolgozott, majd 1937-ben külügyminisztériumi alkalmazott lett. 1939-ben, Csehszlovákia német megszállásakor, éppen Belgiumban volt kiküldetésen. Az Egyesült Államokba utazott és a new york-i csehszlovák konzulátuson dolgozott tovább. A háború után hazatért, de 1949-ben, a kommunizmus elől, másodszorra is emigrált, és végleg letelepedett az Egyesült Államokban. Eleinte cseh nyelvet tanított, majd újságíró és a Szabad Európa Rádió egyik szerkesztője lett.
Főként Dosztojevszkij, Kafka és Graham Green művészete hatott rá.
1926-ban megjelent első elbeszéléskötete a zsidó kisebbség életét mutatja be, akárcsak későbbi kötete a „A gettó bennük” (Ghetto v nich, 1928). A másság, a beilleszkedni nem tudás, és az elszigeteltség miatt érzett szorongás olyannyira áthatja hőseit, hogy gyakran a személyiségük torzulásához, kettéhasadásához vezet. Hasonló a témája a „Körner tanár esete” (Případ profesora Körnera, 1932) című regényének is, ahol a főszereplő kettős énjét egy alteregó felbukkanása is reprezentálja. A főhős tudatában két világ ütközik össze, a biztonságot nyújtó romlatlan gyermeki, melyben a fantázia és a kalandvágy uralkodik, és a felnőttek átláthatatlan, önző, kiábrándító világa. A gyermekkor és a biztonságos otthon elvesztésével, illetve a régi hagyományoktól való elszakadással „A gazdátlan ház” (Dům bez pána, 1937) című regényben is az alapvető egzisztenciális bizonyosságok hullanak szét, s végül csak a szorongás és a bűntudat marad.
A gyökértelenség otthontalanság, elveszettség érzése még inkább felerősödik Hostovský műveiben az emigrációja alatt. Az „Egy idegen lakást keres” (Cizinec hledá byt, 1947) hőse teljesen kiszolgáltatva, reménytelenül és megalázottan bolyong az érzéketlen, idegen városban.
Az ötvenes és hatvanas években a történelmi, politikai események is megjelennek műveiben. Hősei továbbra is létbizonytalanságban és állandó veszélyeztetettségben élnek. Morális kívülállásuk miatt titkos erők szőnek ellenük összeesküvést, s a cselekmény gyakran krimibe illő fordulatokkal bonyolódik. („Éjféli páciens” – Půlnoční pácient, 1958, „Általános összeesküvés” – Všeobecné spiknutí, 1969).