Kovács András Ferenc: So aber sang Chritophorus (És Christophorus énekelt Német nyelven)
|
És Christophorus énekelt (Magyar)vinnélek át a mély vizen nyakamban ülnél vállamon segíts vad árba szállanom vinnélek át a mély vizen mint csillagot nagy éj viszen mint szél nyaraknak illatát miként rügyecskét ringat ág hordozlak mint a fájdalom vinnélek át a gyors vizen nyakamban ülnél vállamon segíts sodrásban állanom vinnélek át a gyors vizen mint mindenséget sors viszen miként rügyecskét ringat át halálom rajtad villan át ha gyermek még a fájdalom vinnélek át a mély vizen nyakamban ülnél vállamon segíts sodrásban állanom vinnélek át a mély vizen mint szívverést ha vér viszen miként rügyecskét ringat ág ha semmiségbe illan át a súly a sodró fájdalom vinnélek át a gyors vizen nyakamban ülnél vállamon segíts vétkemtõl válanom vinnélek át a gyors vizen mint teljességet torz viszen úgy hordanálak vállamon ringatva mint a fájdalom miként rügyecskét ringat ág mint szél a széna illatát vak űr szülötte csillagát[1] [1] Az óriás Kristófot az a vágy fűtötte, hogy szolgálatait a leghatalmasabb úrnak ajánlja fel. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt az ördögtől, ott hagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt a kereszt jelétől -- így jutott el Kristóf végül Krisztushoz. Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot. Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra. Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: "Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál." És az isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával. forrás: katolikus.hu
|
So aber sang Chritophorus (Német)
ich trüge dich durch tiefe Flut
auf meinen Schultern säßest du hilf mir hinein in diesen Strom ich trüge dich durch tiefe Flut wie große Nacht die Sterne trägt wie Wind die Sommerdüfte bringt wie der Zweig die Knospen schaukelt so trage ich dich wie der Schmerz ich trüge dich durch schnelle Flut auf meinen Schultern säßest du hilf mir zu stehn in diesem Strom ich trüge dich durch schnelle Flut wie Geist das Universum trägt wie der Zweig die Knospen schaukelt mein Tod er leuchtet auf in dir noch ist der große Schmerz ein Kind ich trüge dich durch tiefe Flut auf meinen Schultern säßest du hilf mir zu stehn in diesem Strom ich trüge dich durch tiefe Flut wie Herzschlag wenn das Blut ihn trägt wie der Zweig die Knospen schaukelt wenn sich im Nichts verflüchtigen die Schwere und der jähe Schmerz ich trüge dich durch schnelle Flut auf meinen Schultern säßest du hilf mir raus aus meinen Sünden ich trüge dich durch schnelle Flut wie das Verzerrte Ganzheit bringt trüg ich dich auf meinen Schultern dich zärtlich wiegend wie der Schmerz wie der Zweig die Knospen schaukelt wie Wind den Duft von Heu verstreut das blinde All den Stern gebar |
||||
