Čas — definícia intuitívna (Slovak)
Akoby potkany, tie rusé hlodavce, obhrýzali medový krajec luny ikrovej farby. Krajec zle vypečenej luny za letnej noci, ta prúdi tok času a rýchle prúdi, keď ubúda luny, ubúda čas čas čas a ubúda ho rastom čas Brat rytmu v pohybe čas ó, všemohúci (nemám rád ,“ó“) čas, praotec pohybu je čas, katova sekera čas, rastúci do antipyramídy, ubúda ho a tratí sa, čím rýchlejšie rastie, čas babuliek, čas inovate a zemežlče čas, čas narodenia, čas zím a krídel čas, hnijúci čas zúfalosti a bolesti čas, ktovie, prečo cúva čas a či cúva, keď sa rúti vesmírom a sviští, čím rýchlejšie klokoče vpred, tým pomalšie sa vracia ten nenávratný čas, vo svojej nepoznateľnosti záhadne, s bokom vyhryzeným ako strelená srna, od vlkolakov a lepróznych hodín vyhryzená, numizmatický nemerateľný čas, filozoficky nepochopiteľný čas, veľký klam a pravda vesmíru, ten náš čas nikdy nemumifikovaný. Veď ešte vecnejší povedľa večnosti je čas. ó, krutý čas, zločinec nikdy nesúdený, a čas času, samovrah neexistujúci, v úzkom príbuzenstve s hrobkami Skýtov, ktoré mátožný čas požiera a nikdy nevydávi zo svojich fiktívnych útrob. Ten čas a zlý a neúprosný čas, • hniezdo pípajúcich vrások, tak strašný, plesnivý, morový čas, čas, čas, čas, čas, čas vertikálny čas horizontálny čas čas čas chrbtica času v polohe ležmo, chrbtica času z elektriny, a všetko v syntéze prítomnosti, vystríhajte sa menovite polohy ležmo, je to poloha rakiev, poloha spánku, zafarbená v staroindických jazykoch skupinou hlások mr mrzkou (mrcina, mŕtvola, mračno a smrť), smrť v čase, ktorý nikdy nezomrie. Bojte sa času, nikdy nepracuje pre vás. Čas je najväčší cestný valec.
V čase musí prebiehať aj nečas. Drví vesmírne svety a sústavy hromomlyn čas práve v okamihu, keď sa dávajú do pohybu, aby pripravil cestu svojmu večnému toku, čas indukujúci magnetizmus počiatku i konca.
Ó, sám sebou samodruhý, ránhojič čas, aby mohol pokračovať v uštedrovaní nových rán, stále sa rodiaci a nikdy nehynúci čas, nik si s tebou neporadí, žralok čas, rozvíjajúci sa kvet, svietiace oči tigra, hrobár vekov a čias, deravé zrkadlo ľudskej krvi, všetko má svoj čas a čas má všetko, a preto sa ho netreba báť, aj keď sme vydaní napospas jeho huspenine, lučavke, rozpustidlu, čo prýšti z jeho stromov, ktoré sám vykorení.
Drvím zubami čas, ktoré mi vylomil čas, aby som sa otrávil jedom prudším než kurare a touto básňou o čase podgurážil aj vás, lebo s časom sa dá strašne vykývať iba vtedy, ak je pravý čas nepremeškať čas, a musíte to dokázať s perfektnosťou podpaľača, nechať čas pod šibnutím skamenieť a včas, okamžite premeniť ho v čin, čo je činorodý. Alebo použite čarovný prútik v zápase s anakondou času, použite lásku, v tom sa treba podobať araukánskemu bohu, a ten boh môže byť aj láska, čo je však z lásky len takej, ktorá je prilepená na srdci človeka ako nepotrebná žuvka na hrane školskej lavice, na ktorej leží peceň rozumu so zapichnutou dýkou nabrúsenou chvatom, ostrejšou, než sú svrčkove krídla času, na ktorých ste sa už dávno, dávno v matkinom lone porezali, aby vám krvácala za jednej letnej noci pre veštkyne beznádejná, lásku žobrajúca ružová dlaň, lásku žobrajúca a ružová, malá detská dlaň. Uploaded by | Répás Norbert |
Publisher | Slovenský spisovateľ |
Source of the quotation | V štyroch krajinách ticha |
Bookpage (from–to) | 222-224 |
Publication date | 1973 |
|
|
Az idő (intuitív meghatározás) (Hungarian)
Mintha csak patkányok, rőt szőrű rágcsálók harapdálnák a hold ikrásan fénylő mézeskalácsát, a félig átsült holdkorongot a nyári éjben. Oda torkoll az idő folyama, és sodra gyorsul, ha fogy a hold, egyre fogy az idő az idő az idő…………s gyarapodásban fogy el az idő A mozgásban a ritmus fivére, ó, mindenható (nem keltene ,”ó”) idő, a mozgás ősatyja, idő. hóhér-pallosa-idő, fordított piramissá növekedő, elfogy, elenyész az idő a gyorsuló növekedésben, cserebogarak ideje, zúzmara ideje, ideje repülésnek, kétségek fekélyes ideje, ideje szenvedésnek, ki tudná, miért hátrál az idő, s hátrál-e vajon, ha süvítve roham, az űrön át, minél sebesebben csobog tőlünk lova, annál lassabban tér vissza a megállíthatatlan idő megismerhetetlenségbe burkolózva, rejtélyesen, megsebzett őzként, oldala felszakítva emberfarkasok s bélpoklos órák marásaitól, numizmatikusok számára, mérhetetlen idő, filozófusok számára érthetetlen idő, a mindenség nagy hazugsága és igaza, a mi időnk, mely sohasem kövül múmiává. Mert örökkévalóbb az öröklétnél az idő, ó, irgalmatlan idő, mindig büntetlen bűnöző, az idő ideje, öngyilkos, ki nem, is létezett, vérrokona a szkíták sírhalmainak, melyeket felfalt a szellemidő, és képzelt gyomrából már sosem okádja ki őket. Az idő, a gonosz és kegyetlen idő, csipogó ráncaink fészke, ez az iszonyatos, dohos, dögletes idő, idő, idő, idő, idő, idő, vertikális idő, horizontális idő idő idő az idő gerince fekvő testhelyzetben, az idő gerince: lesújtó villamosság, s mindez együtt a jelen szintézisében, kiváltképp kerüljétek a fekvő testhelyzetet, ez a, koporsó helyzete, az alvás testhelyzete, melyet az óind s az árja nyelveikben a borzongató -mr- hangkapcsolat kísér (a "dög", a, "holttest", a "ború" s a "halál" szavakban), halál az időben, mely nem hal meg soha. Féljétek az időt: nem nektek dolgozik soha. Az idő a mindenség úthengere.
Az időben ítéletidő is zajlik. Űrbéli világokat, naprendszereket zúz szét. a mennydörgő idő abban a percben, amikor mozgásba lendülnek, elsöpri őket, mert soha nem szűnhet az áradata: a kezdet és a vég mágneses terét az idő indukálja.
Ó, önmagaddal viselős idő, sebeink orvosa, vagy, hogy bőkezűen osztogathass újabb sebeket, folyvást születő, elpusztíthatatlan idő, senki sem bírhat le, cápa-idő, kibomló virág, tűzben égő tigrisszeme,le, századok, korszakok sírásója, természetünk vaksi tükre: megvan a maga ideje mindennek, s az idő mindent magáévá lesz, ezért, hát ne féljünk tőle, még ha nyakig merültünk is kocsonyalevében, választóvizében, az oldószerben , mely fáiból buzog, míg ki nem dönti őket.
Morzsolom, az időt fogaim között, melyeket az idő kitördeli, a curarenál is erősebb méreggel mérgezem magam, s bátorítlak benneteket az időről szóló versemmel, hiszen az idő csak akkor lódul meg velünk, ha eljön a most vagy soha ideje, amelyet a gyújtogatok biztonságával kell megragadni, s a csapásokban kikristályosodó pillanatot, idejében, azon nyomban tettre váltani: a tettek forrása ez. Vagy pedig az idő óriáskígyójával viaskodva folyamodjatok varázspálcához, folyamodjatok a szeretethez, ebben az araukánok istenéhez kell hasonlítanotok, s az az isten a szeretet is lehet, igaz, csupán olyasféle szeretet, amelyet úgy tapasztottal: az ember szívéhez, akár megunt rágógumit az iskolapad alsó lapjára, a felső lapra az értelem cipóját helyezték, sebtiben élesített tőr van beledöfve, mégis élesebb, mint az idő tücsökszárnyai, amelyekkel már régen, réges-régen, anyátok ölén megvágtátok magatokat, úgy, hogy egy nyári éjjelen vérezni kezdett jósnőknek nem árulkodó, szeretetet kolduló rózsás tenyeretek, a szeretetet kolduló, rózsaszínű apró gyermektenyér.
Uploaded by | Répás Norbert |
Publisher | Európa Könyvkiadó (Budapest) |
Source of the quotation | Rudolf Fabry – Az én az valaki más (Válogatott versek) |
Bookpage (from–to) | 98-100 |
Publication date | 1986 |
|
|