Žembera , Juraj: Nomen omen I (Nomen omen I in Hungarian)

Smrť. Jedna z tých neuchopiteľných vecí
v prázdnom kine
taký malý priestor. Zvuk dobehne svetlo
vtiahnu zmysly za plátno
a už si duchom neprítomný.

Len jedna slabika zo štyroch spoluhlások
a žiadna samohláska.
V striedaní spoluhlások a samohlások je rytmus.
A slabosť v kolenách.

Samohlásky sú city
bolesť a umieranie. Sú krátke a dlhé
už najstaršie civilizácie to vedeli
preto po nich nezostali žiadne samohlásky.

Nezostali po nich ani rýmy
a smrť ho nemá dodnes
aj keď sa oň stále mnohí pokúšajú.

Nemá ani rytmus.
Smrť sú len štyri spoluhlásky
obrovské kvádre egyptskej pyramídy
tak tesne pri sebe
že medzi ne nevojde ani žiletka
len štyri svetové strany
tesne pri sebe.
A v strede medzi nimi ten kto stratil smer.

Smrť nemá žiadny rým ale do všetkého sa mieša.
Ozaj? Skôr ako dostala stratila Gilgameša.

Smrť [1]. Megfoghatatlan dolgok egyike
üres moziban
afféle apró terület. Hang fényhez zárkózik
érzékek vászon mögé húzódnak
és lélekben már nem vagy jelen.

Négy mássalhangzóból csak egy szótagnyi
és magánhangzó egy sem.
Magán- és mássalhangzók váltásában ritmus rejlik.
Térdben meg erőtlenség.

A magánhangzók érzelmek
fájdalom és haldoklás. Rövidek és hosszúk
legősibb civilizációk is ismerték
így hát egyetlen magánhangzó sem maradt utánuk.

Rímeket sem hagytak hátra
s a smrť ilyet máig sem birtokol,
bár sokan próbálkoznak vele.

Ritmusa sincs.
Smrť csupán négy mássalhangzó
egyiptomi piramisok óriási kockakövei
oly szorosan egymás mellett,
hogy közéjük penge sem fér
csak négy világtáj
egymás mellett feszesen.
És köztük középen az, ki irányt vesztett.

Smrť nem rímel, de keveredik mindennel.
Csakugyan? Mielőtt megkapta elvesztette Gilgamest.