Vančura, Vladislav oldala, Magyar életrajz
 |
Életrajz
(1891 – 1942)Először festőnek tanult, de végül orvos lett. 1920-tól a Devĕtsil elnevezésű avantgárd művészeti csoport első elnöke volt. Számos folyóiratban publikált és színdarabokat írt. 1923-ban jelent meg első elbeszéléskötete („Amazonas-áramlat” – Amazonský proud), a következő évben pedig első regénye a „János a pék” (Pekař Jan Marhoul).
1929-ben feladta orvosi praxisát, hogy az irodalomnak szentelhesse magát. A 30-as években filmrendezéssel is foglalkozott, s 1936-ban a Cseh Filmtársaság elnökének választották. A német megszállás alatt részt vett az ellenállási mozgalomban, ezért a Gestapo letartoztatta és kivégezték.
Vančura prózájában új kifejezési módokat keresett, s ezt elsősorban a nyelvi eszközök rendhagyó kiaknázásában találta meg. Különböző nyelvi rétegekből származó kifejezéseket vegyített, archaizmusokat, neológizmusokat, népi frazémákat és saját korának argóját, mondatszerkesztése pedig a humanista írókét idézi. A nyelv háttérbe szorítja a cselekményt, epikája inkább a lírához közelít. Művei lazán szerkesztettek, s a történet menetét gyakran a narrátor is megszakítja. A háború borzalmát és esztelenségét bemutató „Szántóföldek és harcmezők” (Pole orná a válečná, 1925) című regénye például egymáshoz alig kapcsolódó jelentekből, lírai vallomásokból áll.
Magyarországon játszódik a „Szökés Budára” (Útĕk do Budína, 1932) című regénye.
A 30-as években írt regényeinek stílusa némileg egyszerűsödik. A nyelv mellett nagyobb szerepet kap a cselekmény és a hosszabb, hagyományosabb szerkesztésű elbeszélésmód. („Vége a régi időknek” – Konec starých časů, 1934, „”Három folyó” – Tři řeky, 1936, ”A Horvát család” – Rodina Horvatova, 1938.) A nemzeti összetartást próbálta erősíteni a három kötetes, végül befejezetlenül maradt, „Képek a cseh nemzet történelméből” (Obrazy dĕjin národa českého, 1939, 1940, 1948) című nagyszabású történeti művével.
Művei közül legsikeresebbnek bizonyult a középkorban játszódó „Rablólovagok” (Markéta Lazarová, 1931), melynek szereplőit talán saját feltételezett őseiről mintázta, és a „Szeszélyes nyár” című játékos, humoros kisregény.
