Sládek, Josef Václav oldala, Magyar életrajz
 |
Életrajz
Josef Václav Sládek(1845 – 1912) Költő, műfordító, irodalomszervező, a „Lumír-nemzedék” tagja. Természettudományokat és matematikát tanult, de 1868-ban megszakította tanulmányait és Amerikába utazott, egy Chicagóban élő cseh kereskedőcsalád meghívására, hogy újságot szerkesszen. Két évet töltött ott, s közben kénytelen volt mindenféle munkát elvállalni, volt többek közt házitanító, templomszolga, vasútépítő. Amerikai élményeiről közben tárcákat küldött a Národní listy-hez, melynek hazatérése után a szerkesztője lett. Néhány évig angoltanárként dolgozott, majd 1877-től 20 éven át a Lumír c. folyóiratot szerkesztette, mely a világirodalmi tájékozódást tűzte ki legfontosabb céljának. Ennek jegyében Sládek rengeteg művet fordított csehre, köztük 33 Shakespeare-drámát.Míg első verseskötetei főleg amerikai élményeit dolgozzák fel, a következő kötetekben intim lírája veszi át a főszerepet. Fiatalon meghalt első feleségét egy életen át gyászolja, de második házassága után a boldog, hálatelt hang is feltűnik műveiben, igaz csak visszafogottan. Emellett számos gyermekverset is írt.1898-ban, súlyos gerincsorvadása miatt, fel kellett adnia a Lumír szerkesztését, verseiben ezután egyre gyakrabban jelenik meg az elmúlás gondolata. A személyes téma mellet főleg hazafias és szociális költészete kiemelkedő. Leghíresebb kötetei a hazafias, buzdító verseket tartalmazó „Cseh szonettek” (České znĕlky, 1890) és a paraszti életet megjelenítő „Parasztdalok” (Selské písnĕ, 1890).
