The page of Gellner, František, Hungarian biography
Biography
(1881 – 1914)
Festő, költő, író, újságíró.
Bohém életet élt, Prágában csatlakozott a Nový kult folyóirat köré csoportosuló anarchistákhoz. Később Párizsban tanult festészetet, s közben neves francia lapokban jelentette meg szatirikus rajzait. 1911-ben visszatért Csehországba és a Lidové noviny egyik mellékletének szerkesztője lett. Sorra jelentek meg a lapban karikatúrái, szatirikus tárcái és elbeszélései. Az első világháborúban a galíciai frontra került, ahol 1914 szeptemberében eltűntnek nyilvánították.
Költészete illúziótlanul tárja fel korának visszásságait, a társadalom képmutatását, kicsinyességét, és provokatív módon mutatja be a bohém életforma durvaságát. A könyörtelenül leleplező, cinikus költő azonban nem titkolhatja személyes fájdalmát sem, hiábavaló sóvárgását a tiszta szerelem, az őszinteség és egy igazságos társadalom után. Verseit gyakran sanzonok, kuplék formájában írta, ezért előszeretettel adták elő őket cseh kabarékban.
Életében csak két verseskötete jelent meg: „Utánunk a vízözön” ( Po nás ať přijde potopa, 1901), és „Az élet örömei” (Radosti života, 1903). Harmadik kötetét, melyet még ő maga állított össze, 1919-ben adták ki „Új versek” (Nové verše) címmel.