Rúfus, Milan: Levétel a keresztről (Snímanie z kríža in Hungarian)

V kraji, kde iba vietor snímal z kríža,
prichádzal človek s klincom na dlani.
Ním pribili ho k zemi milovanej.
Tak žil, tak umieral.

A všetko je už preč.
Klinec i kríž. Zem, nie už milovaná,
neprijíma. Zem nikoho. A zvyk
poháňa ešte ťažkú od nej dlaň.

Kríž chudoba. Len spomenie si naň
básnik. A niečo tuší. Šepká si:
„I snímajúc ho z kríža, zabili ho.“

Ale i on je mŕtvy. Nekričí.
A bojí sa, že nevie.
A bojí sa, že vie.

Oda, ahol csak a szél vesz le a keresztről,
tenyerében szöggel érkezett az ember.
Ezzel szegezték őt szeretett földjéhez.
Így élt, így távozott az élők sorából.

Mára már minden a múlté.
Szög és kereszt. A föld kegyvesztett lett,
nem fogad be. Senki földje. Ő tette nehézzé
a tenyeret, melyet már csak a szokás hajt.

Kereszt szegénység. Csupán a költő. 
emlékeiben él. Valamit sejt. Így suttog:
„Leemelvén a keresztről megölték őt.“

De már ő is eltávozott. Nem kiabál.
Fél, hogy nem tudja.
És fél, hogy tudja.