Mihálik, Vojtech : A fiú és a fa (Chlapec a strom in Hungarian)

Do výšky čnieš: si hrdá, či len pyšná?
Nad srdcom rastiem, preto prísna som.
Máš trpké plody, čerešňa...
          Som višňa.
A dušu máš?
          Som bez duše, som strom.

Nik nepríde sem k tebe do chotára?
          Milenci večer zavše prichodia.
Prečo sa chvieš?
          Ach, to je veľmi stará
a nevýslovne smutná príhoda.

Hovor...
          Tu dorábali mladuškého
zbojnícka, tu mu stála mohyla.
A ty tu prečo rastieš?
          Ja som jeho
zakliata milá, čo ho zradila.

Gőgös vagy, büszke, ég felé magasodsz!
Csak szigorú. Szív fölött növekszem.
Gyümölcsöd fanyar, cseresznye...
          Meggy vagyok.
Lelked van-e ?
          Fa vagyok, nincs lelkem.

Nem jár ki hozzád senki a határba ?
          Csak este olykor a szerelmesek.
Miért remegsz?
          Nem remegek hiába...
ne faggass... nagyon szomorú eset.

Beszélj...
          Itt fekszik lenn egy betyár holtan,
itt, dőlt el, levágva, e fű között.
S te mért állsz itt?
          Én a kedvese voltam,
elárultam s ő fává átkozott.