Z. Németh István: Gyilkos megmentő

Szívzörejek közt egy csepp csend vagy,
tört szerelemben lélegző,
úgy közelítesz, mint aki elhagy,
mint aki gyilkos megmentő.

Mint akit józanságtól részeg
álma riaszt fel, úgy kiált
bennem a festett, búsuló, félszeg
bohóc hozzád egy – imát.

Játszik az ember, s ettől boldog,
játszik, amíg rá nem döbben:
elkeverednek a fontos dolgok

a lélekölő csuda nagy ködben,
s benne mintha csak erre várna,
tapintható lesz szörnyü magánya.