Kiestem a szerepemből és megütöttem magam.
Élek mint a hologram e világban: hontalan.
Megütöttem másokat is, hogy érezzék, amit én.
Összemorzsolt üvegszilánk ül most a nyelvük hegyén.
Fekszem a fűben, a fűnyírók vért izzadnak felettem.
Szanaszét szórva a parkban: na, végre új szerepben.
Agyamra mennek a dolgok, mert a szívemen hét lakat.
Csípős, égő érzés fészkel mindkét hónom alatt.
Ahova én elutaznék, oda nem jár már vonat.
Felolvasztja a sínpárokat a hőgutás alkonyat.
Babakocsiknak kerekére ragadt egy szívdarabkám.
Vérzik a toll a kezében annak, ki ezelőtt jobban írt.
Ki nem mondott szavak harapják: olló a papírt.
Féknyom vagyok a bőrötökön, madártoll csak a padkán.
