Rafi Lajos: Elhatárolódás
Elhatárolódás (Hungarian)Távolra hullva a csóktól, a Nőtől, A föld tenyerén pihenek. Rongyokba csavart, néma sorsom Isten kegyelmét vedli le.
Minden egy néma, halk kiáltás. Az éj a Napba menekül. Nyomja már negyven év a vállam. Mégis mért vagyok egyedül?
Múltam süket jelenjén átpeng Zord telek harcos nyomora. A szél fúj, és önmagát fújja az elmúlás pora. ........ Csak tegnap jöttem rá, hogy egy kerek kő is tudja gurítani önmagát
|