Rába György: A szabadság küszöbén

Nem akartam hogy én legyek a császár

cimborája

az évődést egyetlen érinthetetlen

sem állja

pedig csak a tréfában ugratásban

örök egyek

akik minden fölé-alárendeltséget

elfeledtek

könnyű lezuhanni az uralkodói kegy

hullámhegyéről

határtalan szabadságával az enyém

sosem ér föl

jobb a mezőről föl-fölpillogni

a magasba

mint hogy az ember vesztett dicsőségét

sirassa

a megnyergelt csúcsról aztán

hova is törne

viszont betölti így szívét a derű

vágyódni többre