Móra Ferenc a ravatalon
Csak kis Tit lepke-érintése
hiányzott utolsó
földi napodon.
Szokás- és illem-kalodába zárva
csak ő nem juthatott
virágerdős ravatalod,
eleink nyelvén
a castrum doloris,
a fájdalom háza
közelébe: harminckettő nyarának
tóparti Tündér Ilonája.
Szilvakrampusszá aszott,
aprócska tested,
galambszárny-forma
hófehér hajfürtöd
hiába várta-várta
a múzeumi kupola alatt,
hogy más-asszonya asszonyod belép,
s testednek adja, utoljára,
szerelmes keze melegét.
Így indult el, vacogva,
Móra Márton fia,
a végső utazásra.
