Petőfi Sándor: Herr Pál Pató (Pató Pál úr in German)

Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet.
Ha egy ifjú feleség...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj' isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Puszta a kert, e helyett a
Szántóföld szépen virít,
Termi bőven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Hát a mente, hát a nadrág,
Úgy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségből volna jó;
Híni kell csak a szabót, a
Posztó meg van véve rég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
"Ej, ráérünk arra még!"

Wie in Zauberschlaf versunken,

döste mürrisch, nie recht froh,

vor sich hin in seinem Dorfe

unbeweibt Herr Pál Pató.

Fragte wer: "Aus welchem Grunde

hat der Herr noch nicht gefreit?"

fiel er gleich ins Wort dem Frager:

"Hochzeit machen? Hat noch Zeit!"

Längst schon stand sein Haus verfallen,

Putz war kaum noch an der Wand,

und mit einem Teil des Daches

war der Wind davongerannt.

Fragte wer: "Soll man's nicht decken,

eh es regnet oder schneit?"

fiel er gleich ins Wort dem Frager:

"Dach eindecken? Hat noch Zeit!"

Ganz verwahrlost lag der Garten,

Mohn und Unkraut trug das Feld.

Fragte wer: "Lasst ihr die Acker

heuer alle unbestellt,

weil die Knechte lieber bummeln

und der Pflug die Arbeit scheut?"

fiel er gleich ins Wort dem Frager:

"Feld bestellen? Hat noch Zeit!"

Schon ganz mürb war seine Hose

und der Dolman abgewetzt,

keins von beiden hätte notfalls

nur ein Mückkennetz ersetzt.

Fragte wer: "Wo bleibt der Schneider?

Liegt nicht längst der Flaus bereit?"

fiel er gleich ins Wort dem Frager:

"Anzug machen? Hat noch Zeit!"

Und so fristet er sein Leben

ärmlich, immer ohne Geld,

er, der von den Vätern erbte

Haus und Hof und Vieh und Feld.

Lasst uns müssige Worte sparen,

denn bekannt ist weit und breit

längst die Losung der Magyaren:

"Keine Sorge, hat noch Zeit!"

1847