Pásztor Béla: Jelenés
Jelenés (Hungarian)Bőszen horkanva, sörényük megrázták S két lábra állottak minden lovak. Mint roppant dob dobbant a föld alattuk - Tágult orrukból fúvó láng szakadt.
Merre ügettek, folyók sorvadoztak S hét város gyűlt föl - el nem lohadott. Sarkantyút, zablát s ostort elhajítva Zuhantak porba mind a lovasok.
És ekkor minden ökrök bőgni kezdtek. Sarlós szarvuk az eget tépte szét, Mint igás-eke vasa lenn a földet... Es hétszer hét városban lőn setét.
Minden hű kutyák eltörték a láncot - Lemarcangolták szöges örvüket. Száz tartomány visszhangzá a vonítást, Hol bevont farkkal járt az őrület.
A juhok, a mészáros udvarában, A véres tönkre tolongtak legott. Szétzúzott kordén lázadt a szamár is - Nyelve mint száraz ostor csattogott.
Halak ugrottak tátogva a partra, Nagy, hínárból-vert hálót vontak ők. A véres őzek bosszúért lihegtek; Dobbantottak s az erdő rombadőlt.
S úgy gyülekeztek, mint kaszás parasztok, Dühödt munkások, lázadt béresek - És jégesőként zuhogtak a földön - Fű rohadott, a kalász szétesett.
Es nyerítés és bőgés és vonítás Szó lett, ítélet lőn az éjjelen. Csak a leláncolt ember maradt néma. Szederjes arcán kín ült s félelem.
|