This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kovács András Ferenc: Torzó - 1992

Portre of Kovács András Ferenc

Torzó - 1992 (Hungarian)

Sormetszetekkel sebzett,
összeszabdalt minden -
mihez nyúlsz: mindjárt szétesik,
alighogy érint: kezdetébe hull,
mert gondolatban máris vagdalod,
arányítod, beméred, fölszeled
tervezgetvén: egész a szerkezet még,
s a glóbusz is, hisz délkörök hasítják,
egész, egész, egész a lét s magad,
míg két cezúra bármit összefércel -
te vágóhidak geométere!

De szét világ,
szét vers,
szét semmiségek -
vakon ragyognak rád a varratok,
s te hentesülvén szentesülsz,
de ráng,
elráng a verssé mészárolt világ,
még meg-megrándul vergődőn a mondat:
torkodban érzed tördelt tagjait,
no vedd és edd -
nem válthat az se meg.

Mert üdvösséged nálad éhesebb,
s mohóbb a nyelv, ha mindiget, sohát
forgat: térségeket tép szét a szó,
karácsonyt, szöszke kislányhangokat,
míg angyalhajban babrálhat kezed -
úgy simogasd meg, mintha nem te volnál.
úgy simogasd meg, mintha tán nem élnél,
úgy ahogy élsz, világot szaggatón,
akár a légszomj,
mely töri, zúzza, ledönti
az Éden kristálytornyait tüdődben.


Anthology ::
Full database
Literature ::
Hungarian
Translation ::
All

minimap