Vaszilij Prokoff 1863-ban született
egy lengyel-orosz faluban.
13 éves korában Lodzba ment a nagyapjához,
aki kéziszövő volt, sovány és hórihorgas, mint a meszelőnyél.
Vaszilijből is kéziszövő lett, rámájával ott ült az ablak előtt,
szorgalmasan dolgozott és nagy testével eltakarta a napot.
Egyszer véletlenül kinézett az ablakon
s ekkor meglátta Hankát.
A házasság napján Vaszilij 30, Hanka pedig 26 éves volt.
Képzeljétek el, milyen különös nap lehetett ez egy kéziszövő életében!
Új ruhát vett magára és magassarkú csizmát húzott a lábaira.
Templombamenet látta, hogy az öreg cseresznyefán
egy vöröslábú, kéktollú madár ül és vidáman énekel.
A vőlegény a saját két szemével látta ezt a csodát,
de nem szólt róla senkinek.
Örült a feleségének s ezzel a nagy örömével dicsekedett el a kocsmában.
Egy év múlva újabb nagy öröm érte: megszületett az első gyerek.
Aztán megint meggömbölyödött az asszony hasa.
Vaszilij már nem nagyon örült, de az asszony azért 24 év alatt 21-szer szült.
9 gyerek halva, 12 pedig élve jött a világra.
Vaszilij már olyan ösztövér volt, mint a nagyapja.
Hanka egész nap a gyerekekkel bajlódott
s ha néha Vaszilij közelébe került, az ember elfordult tőle,
mert megérezte rajta a pelenkaszagot
s valami sötét veszedelmeket sejtett a bőre alatt.
Vaszilij áthajolt a rámája fölött és dolgozott,
az ablak előtt ült és a nap sohasem tudott beférni tőle a szobába.
Tavasszal még egyszer-kétszer eszébejutott a vöröslábú, kéktollú madár
s ilyenkor szelíden elmosolyodott.
Később megbűnhődött ezekért a csintalanságokért.
5 éves korában meghalt az első gyerek,
7 éves korában meghalt a második,
három legényfiát sztrájktörők verték agyon az amszterdami kikötőben,
volt, aki elesett a háborúban,
és voltak közöttük olyanok is, akik Amerikában kallódtak el.
Az utolsó 1919-ben a magyar vöröshadseregben szolgált
s valahol a cseh határnál fölakasztották.
Vaszilij Prokoff ekkor már alig látott tovább az orra hegyénél.
56 éves volt, de a legszőrösebb szívű rabszolgakereskedő
sem adott volna érte egy rossz nadrággombot.
Uram Isten, hol volt már a vöröslábú és kéktollú madár?
Hol volt a darázsderekú Hanka,
akiből később dagadtlábú, sovány tehénke lett
s aki 1917-ben belehalt anyai fájdalmaiba, anélkül hogy élt volna?
De Vaszilij Prokoff az egykori kéziszövő még mindig itt botlog a földön, csak éppen szívasztmája van szegénynek, bedagadtak a csuklói és nem lát a szemével.
Hol az egyik, hol a másik lodzi szövőgyár árnyékában üldögél,
bádogperselyt tart a kezében, mint a zsidó koldusok
és énekel.
Már amennyiben ezt éneknek lehet mondani.
