Képes Géza: Őszi elégiák 2.
Őszi elégiák 2. (Hungarian)Természet mostoha gyermeke, ember! Mit kérdesz, mondd, e kihült szivü tájon? A lelked csordultig lesz gyötrelemmel: hová futsz, hogy az életed ne fájjon? Növényt keresnél? irgalmas tavat? cinikus hóval van befödve, jéggel. Végtelenbe húzó vadludcsapat bensőd visszhangjaként nem jajveszékel. E tájék nem gyülöl és nem szeret, véres tragédiákra meg se moccan: felcsukló szavad jobb, ha lenyeled. Szorongva úgy botorkálsz, mint tilosban s ha szemedből a bánat-tó kiloccsan: arcodon tüstént jégcsappá mered.
|