Metszet (Hungarian)
vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol csak keserű
lapi tenyészget sanyarú
sorsú emberek szomorú
szemében alig pislogó
mindegyre el-ellobbanó
fakó reménység révedez
hogy egyszer mégis vége lesz
fekete kendők kalapok
pergamen arcok alattuk
s mint a kezek a térdeken
ülnek maguk is félszegen
a velük rozzant egy-rokon
megszuvasodott padokon
ülnek akár egy metszeten
mexikóban vagy messzi fenn
vancouver jólápolt gyöpén
indiánokat láttam én
így űlni ilyen révedőn
reményt már alig rebbenőn
térdükre ejtett két kezük
az életünk az életük
azért mentem oly messzire
belémdöbbenjen mennyire
indiánosodik szemünk
tekintetük tekintetünk
akár egy temetés után
telő vasárnap délután Publisher | Csokonai Könyvkiadó |
Source of the quotation | Sörény és koponya |
|
Engraving (English)
there are lands there is countryside
where though beautiful nothing thrives
but bitter burdock where in the eyes
of wretched people with harsh lives
a glimmer of pale hope appears
barely flickers then expires
hope that one day it will all be over
stares into space as if forever
black kerchiefs and black hats encase
each rigid parchment-yellow face
and like their own hands on their knees
just so they sit there stiff with unease
on those old benches which worm-eaten
have as their lives have ebbed gone rotten
they sit as if in engraved prints
of mexico or way up where once
on manicured vancouver lawns
I came upon those indians
day-dreaming in silence dazed
barely a flicker in their gaze
and hands resting on their thighs
our lives their lives
you travel far for a surprise
to shock like that how our eyes
are like those indians' eyes and look
more and more the way theirs look
as on a sunday when we've all
met for a quiet funeral
Source of the quotation | The Colonnade of Teeth. Modern Hungarian Poetry.Bloodaxe, Newcastle.1996.p.165. |
|