Fellinger Károly: Vetrolam (Szélfogó in Slovak)

Anyának fáj az anyajegye, az álmát
meséli inkább, hogy halott nagyapjával
töltött el egy órát, aki kellően be-
mutatkozott, hisz sohase találkoztak
még ebben az életben, tudtul adva, őt
idegen föld takarja és elesett az
első világháborúban, ami meg pont
száz éve kezdődött, miután lelőtték
a trónörököst, mire anyám feleszmél,
s én irigykedem, de istenigazából,
ez már nem lehet a véletlen műve,
nem olvas újságot, nem néz internetet,
ha már a felejtés is bőkezű hozzá,
elég végigálmodnia az életét.

Matku bolí materské znamienko, preto mi   
radšej vyrozpráva sen, v ktorom strávila hodinku
s mŕtvym dedom, ten sa jej predstavil,
ako sa patrí, lebo veď sa ešte nikdy
v tomto živote nestretli, čím dal najavo,
že ho prikrýva cudzia zem a padol v prvej
svetovej, ktorá sa začala presne
pred sto rokmi, po tom, ako zastrelili
následníka trónu, na to matka precitla
a ja som jej závidel, bože, ako som jej závidel,
to už nemôže byť dielo náhody,
nečíta noviny, nepozerá internet,
a keď je k nej štedré už aj zabúdanie,
stačí jej život presnívať.