a cséphadarós gyalogok,
akik gerincüket – és a kaszát is –
kiegyenesítették,
a vörösbársony-süvegűek,
akik vérrel írták zászlaikra:
a hazáért és szabadságért,
Bem honvédéi,
akik felvirágozták a rézágyúkat
a karikára hulló esőben,
a felszisszent nyomorultak,
akik nem csupán a falat kenyeret,
de az igazságot is éhezni merték,
a föld alatt szervezkedők,
akik tűzhelyet, családot
elsősorban másoknak reméltek,
az újjáépítők,
akik gyopáros szívóssággal
virultak ki csúcsán a romhegyeknek,
március újraéledt fiai,
akik sugárként hatoltak át
az októberi ólmos szürkeségen,
az itthon maradók,
akik egy hitetlen, kilyukadt-falú országban
zokszó nélkül kezdték gyűjteni a rőzsét.
És igen, bolondok azok is,
akik a felsoroltak bolondságait
folytatni szeretnék.
Ám közveszélyes őrültek fogtak össze,
hogy a bolondokat innen kirekesszék.
