Lányom az erkélyen állt,
Mint egy fa legmagasabb
Ágán, és madár-alakú,
Agyagsípot fújt. Bugyogott benne a víz,
Bugyogott belőle a dal.
Néha megállt, és fülelni kezdett,
Hogy válaszolnak-e neki
A rigók. Amikor egyikük
Visszafütyült, a kivételes
Események izgatott arckifejezésével
Fordult felém: „Még sohasem
Beszélgettem a rigókkal!”
Tudtam, hogy tényleg kivételes
Dolog történt. Láttam, ahogy a dal
Indaként befutja, patakokként
Fut szét lábától. Egy rigótojás
Keringett körülötte, és énekelt,
Mint bolygópályáján a Föld.
A lányom a víz dalát fújta, a földét,
Saját szíve dalát. Még nem
Hallottam ilyen rigódalt.
Egyszerre énekelt benne minden rigó,
Egyszerre énekelt benne minden:
A feketerigó, a sárgarigó, az erdei
Rigó, a víz, a tűz, az agyag,
A bolygó és az ember.
