Borkovec, Petr: Paradicsom (Rajčata in Hungarian)

Říkala, že se propadl hrob. 
To musela prasknout ta rakev, řekla. 
Řekla, že pět koleček písku bylo málo. 
Ale vlastně řekla -- ty nevidíš, že klesl hrob, 
nejsi tady, abys řekl, to ta rakev. 
Nezasypal jsi to. 

Přivezla jsem ti naše rajský, řekla, 
chutnají úplně jinak. 
Ale vlastně řekla to své -- nevíš, kudy domů. 
Chutnáš jinak, řekla. 

Rovnal jsem těch šestnáct výčitek, znamení, svědků
na meziokní nad sklepními schody, 
s jednou nohou ve vzduchu
bral splasklé a vypoulené skvrny. 

Pokládal je, zelenobílá rajčata
s bledě červenými klíny, plná kazů, 
v závanech tělové teploty
a dbal, pomalý, lehký a pečlivý, 
aby se nedotýkala a abych každé 
zvedl a pustil alespoň dvakrát.

Közölte, hogy beomlott a sír.
A koporsó repedhetett be, mondta.
Kevesellte az öt taligányi homokot.
Lényegében azt mondta -
- nem látod, hogy lejt a sír,
nem vagy itt, hogy szólj a koporsóról.
Nem töltötted azt fel.

Házi paradicsomot hoztam neked, mondta,
egészen más az íze.
De elvégre csak a magáét mondta -
- feledted a haza vezető utat.
Máshogy kóstolsz, szólt.

A pincelejáró ablakdeszkáján
egyengettem e tizenhat feddést, jelet, tanút,
a lelohadt és domborodó foltokat
fél lábbal levegőben ágaskodva tüntettem el.

Kiraktam a halványpiros cirádákkal
és rothadással teli zöldes-fehér paradicsomokat,
lengő testmelegben lassan, könnyedén, aggódva
ügyeltem arra, hogy össze ne érjenek
és mindegyiket legalább kétszer
emeljem fel majd tegyem le.