The page of Zahradníček, Jan, Hungarian biography
 |
Biography
(1905 – 1960)Katolikus költő, műfordító.
A prágai Károly egyetem bölcsészkarán tanult, de egészségügyi okok miatt (gyerekkorában súlyos gerincsérülést szenvedett) nem fejezte be tanulmányait. 1927-től több irodalmi folyóiratban publikált és fordítással, lektorálással foglalkozott. Első kötete „A halál kísértése” (Pokušení smrt, 1930) misztikus, spirituális verseket tartalmaz. De következő köteteinek („Visszatérés” – Návrat, 1931, „Berkenyék” – Jeřáby, 1933) hangvétele is hasonló, alapélménye a magány, a szenvedés, szorongás, a pusztulás és a vágy az örökkévalóra. Később hite felülkerekedik tragikus létfelfogásán, s eljut az élet igenléséhez, a fényhez (nap szimbólum), megnyugvást talál az isteni rendben és a természetben („Szomjas nyár” – Žíznivé léto, 1935, „Üdvözlet a napnak” – Pozdravení slunce, 1937).
1940 és 1948 között a brnói Akord című katolikus folyóiratot szerkesztette.
A háború alatt, a nemzet létét fenyegető időben, a katolicizmus még nagyobb teret kap költészetében. „Zászlók” (Korouhve, 1940) című kötetében a cseh védőszentekhez fohászkodik segítségért.
A háború után bírálta a kommunista rendszert, ezért 1951-ben letartóztatták, és hazaárulás vádjával 13 évi börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban, Jaroslav Seifert közbenjárására, büntetését 9 évre csökkentették, de még ebben az évben családi tragédia érte, 2 lánya gombamérgezésben meghalt. 1960-ban már súlyos betegen szabadult. A börtönben írt versei két kötetben jelentek meg: „Négy év” (Čtyři léta, 1969), „Félelem Ház” (Dům Strach, 1981, Toronto).
