This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

The page of Fuks, Ladislav, Hungarian biography

Image of Fuks, Ladislav
Fuks, Ladislav
(1923–1994)

Biography


(1922 – 1994)

A prágai Károly Egyetemen tanult filozófiát, pszichológiát és művészettörténetet. 1949-ben filozófiából doktori címet szerzett. 1956-tól a Műemlékvédelmi Hivatalnál dolgozott, majd a Nemzeti Galéria munkatársa lett. Első, s egyben egyik legjobb szépirodalmi műve a „Mundstock úr” (Pan Theodor Mlundstock) 1963-ban jelent meg. Ettől fogva csak az irodalomnak szentelte magát.
A 60-as években született művei („Fekete hajú testvéreim” – Mí černovlasí bratři, 1964, „Változatok sötét húrra” – Variace pro temnou strunu, 1966, „A hullaégető” – Spalovač mrtvol, 1967) hátterében konkrét élmény áll, a háború és a fasizmus kiábrándító kegyetlensége, embertelensége. De mondanivalója általánosabb érvényű, a védtelen ember kiszolgáltatottságát, reménytelen útkeresését jeleníti meg az abszurd, kiismerhetetlen világban. Hősei többnyire elszigetelten élő, egyszerű emberek, akik nehezen igazodnak ki a külvilágban, ahol lépten-nyomon valami megfoghatatlan veszély fenyegeti őket. Állandó félelemben és szorongásban élnek, ami végül lelki torzuláshoz, skrizoféniához vezet. Fuks mindehhez mesterien teremti meg a titokzatos, feszült várakozással teli atmoszférát aprólékosan kidolgozott utalás- és motívumrendszerével, illetve a belső nézőpont alkalmazásával. Hősei meghasadt tudatán keresztül láttatva az eseményeket, minden bizonytalanná és homályossá válik, a valóság összemosódik a fantazmagóriákkal, hallucinációkkal.
A 70-es évek elején művei elvesztik konkrét térbeli és időbeli meghatározottságukat. A szerző új műfajokkal kísérletezik, felhasználja a krimi („Az utolsó ügy” – Přibĕh kriminálního rady, 1971), a horror („Mooshaberné egerei” – Myši Nathalie Mooshabrové, 1970), a sci-fi („Hang a sötétből” – Oslovení ze tmy, 1972) és a humoreszk („Boldogultak bálja” – Nebožtíci na bále, 1972) elemeit.
1972 után Fuks a hivatalos kultúrpolitika kiszolgálójává válik, de 1980 után visszatér a korábbi évek tematikájához, s egyben művészi színvonalához is („Martin Blaskowitz arcképe” – Obraz Martina Blaskowitze, 1980, „A hercegnő és a szakácsnő” – Vevodkynĕ a kuchařka, 1983).
Literature ::
Translation ::

minimap