This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

The page of Klíma, Ladislav, Hungarian biography

Image of Klíma, Ladislav
Klíma, Ladislav
(1878–1928)
 

Biography


(1878 – 1928)

Jómódú tisztviselő családban nőtt fel. Állam és egyházellenes provokációi miatt 1895-ben a Monarchia összes gimnáziumából kitiltották. Ezután fél évig Zágrábban tanult, majd végleg elzárkózott a további iskolai tanulmányoktól, mely csak korlátozta a szabad gondolkodásban. Hasonlóan vélekedett a munkába állásról is, így teljes mértékig filozófiai olvasmányainak és az írásnak szentelte magát.
Egy ideig családi örökségéből, később időnkénti tiszteletdíjakból és baráti segítségből élt.
Első könyvét, „A világ mint tudat és semmi” (Svĕt jako vĕdomí a nic) című filozófiai értekezését, 1904-ben jelentette meg saját költségén. A műre csak évek múlva figyelt fel néhány értő kritikus, köztük Otokar Březina. 1918-tól különböző folyóiratokban publikálta filozófiai írásait. Esszéi később 2 kötetben jelentek meg: „Traktátusok és diktátumok (Traktáty a diktáty, 1922), „Másodperc és örökkévalóság” (Vtĕřina a vĕčnost, 1927).
Főleg Schopenhauer, Berkley és Nietzsche nézetei hatottak rá. Filozófiája a szubjektumra épül, annak korlátlan szabadságát hirdeti. Szerinte az egyén tudata illetve akarata az, ami a világot igényei szerint alakítja. Ily módon az egyén hatalmában áll elmosni a határokat valóság és fikció, ébrenlét és álom, sőt élet és halál között. Mindenhatóként pedig bármit megtehet, még öngyilkosságot vagy akár gyilkosságot is elkövethet. (Klíma saját magán is kísérletezett, kereste az extatikus állapotot és az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott.)
Életében egyetlen szépirodalmi műve jelent meg, a „Sternenhoch herceg szenvedései” (Utrpení knížete Sternenhocha, 1928), melyben ez a „mindent lehet” elv egészen groteszk formát ölt egy szerencsétlen, aberrált ember szadista őrjöngéseiben és borzalmas látomásaiban, melyek végül az őrületbe kergetik.
A valóság és a látomások, élet és halál szétválaszthatatlanul összefonódnak finomabb hangvételű, misztikus történetében is, a „Dicső Nemesis”-ben (Slavná Nemesis, 1932). Főhőse, egy fiatalember, egy álomképbe lesz szerelmes, majd látomásaiban újra és újra felbukkan a gyönyörű nő, de vele együtt felszínre tör valami szörnyű és megfejthetetlen titok is.
Literature ::
Translation ::

minimap