Slnce na vodách (Szlovák)
Tá nuda, tá strašná únava: bez konca po modrom a večne v oblohách.
Raz slnce, bledý samovrah, z vysokých modrých poschodí vrhlo sa do hlbín, do hlbín, do vody bozkať svoj žltý stín...
Ozdoba Bruselu: fontána Manequin Piss – – dieťa nevzácne...
Šarvanci nezbední, kvetiny smútočného venca síkajú, ach, síkajú do tváre utopenca...
Horu sĺz plače detský klín, hora sĺz v kruhu kolíše zúfalcov žltý stín...
Bruselské dieťa nevzácne, nezbední šarvanci s ním, veselí v smútku a smutní v rozmare, hľa: slnce nehasne, bozká svoj žltý stín.
Chvost skalísk – biely vodopád dodrúzgal samovraha.
Hrobári kladú zdrapy na máre, kolá vĺn škrípu do dolín, to nesú zúfalca a jeho žltý stín.
Klin výšin syčí šípy bystriny, džezuje žvatlavý džavot riav, krok gondol klokoce tokom potokov pod plotom topoľov a balád balvany valia vlny valného Dunaja: hujaja, do mora, do mora, hujaja.
To pohreb šepce množstvo bied pri tanci nábrežím a mŕtve slnce uprostred vedie svoj žltý stín.. Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Edícia Záhrada - Lamač pri Bratislave |
Az idézet forrása | litcentrum.sk |
Megjelenés ideje | 1932 |
|
|
A Nap a vízen (Magyar)
Ó, mi unalom és szörnyű fáradtság: örökké a kék ég, szüntelen felhősáv.
Egyszer a sápadt nap — öngyilkos pillanat — a kék emeletről a mély vízbe, mély vízbe zuhan, sárga árnyékának karjaiba rohan.
Brüsszel féltett dísze: a Manequin Pis szobor — a pajkos kis kölyök...
A szemtelen csibészhad gyászkoszorúk fonott virágait pissenti, huh, pissenti a fuldokló arcába.
A csintalan lurkó s a szemtelen brüsszeli srácok
vígak a bánatban, búsak a vígságban, s lám: a nap tovább lövelli ki a lángot, sárga árnyképét csókolja tüzesen.
Az órjás sziklafark — a fehér vízesés halálra zúzza az öngyilkos napot.
Gyászhuszárok terítik a halotti lepelt, a hullámkerék zaja a völgyig csikorog, hozzák a szerencsétlen holtat, a sárga árnykép mögötte imbolyog.
Pataknyíl süvít a hegyomladékon át, dzsesszt dobol a víz kopott kövek között, zúdulva ront alá — lent nyárfasor-cölöp s gondolák lomha lépte loccsan, míg balladák megéledt hősei hajtják a Duna habzó hullámait: hjajjaj, a tengerbe, a tengerbe, hjajjaj.
Kínról beszél e temetés, e gyász ma, táncot lejt a lankás partszegély, megnyúlik a holt nap sárga árnya, s szétterül a folyó közepén.
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Madách Könyvkiadó (Bratislava) |
Az idézet forrása | Laco Novomeský - Válogatott versek |
Könyvoldal (tól–ig) | 41-42 |
Megjelenés ideje | 1974 |
|
|