Ťava (Szlovák)
Prichádzava ťava do bufetu, hovorieva stále jednu vetu: „Nehnevajte sa, prosím si trochu vody, som smädná ako ťava.”
Muž v bufete vraví: „Ale čoby, to sa stáva! Želáte si vodu len tak na vypitie, alebo do zásoby?”
To bola ťava zo zverinca a vozievala maličkého princa. Čo na tom, že vždycky iba kúštik! V piesku cirkusu sa cítila jak v púšti.
A pretože v púšti, ako zdá sa, servítka nedáva sa pred hubu, hovorí ťava ľahostajne: „Dnes si dám trochu do hrbu! Do predného sud a do zadného dva či tri - nebudeme sa škriepiť o sud. Voda je predsa ťaví osud!”
Muž v bufete spraví všetko v krátkom čase. Ťava sa ukláňa mužovi a odchádza v plnej ťavej kráse.
Svet je pre ňu naraz jasný a celý ružový. Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | MADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava |
Az idézet forrása | Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny) |
Könyvoldal (tól–ig) | 503 |
Megjelenés ideje | 1975 |
|
|
Teve (Magyar)
Bemégyen a teve a büfébe, állandóan csak ez jut az eszébe: — Ne haragudjon, adna egy kis vizet, szomjas vagyok, mint a teve!
A csapos szól: - Miért ne, megesik mással is! Itt óhajtja meginni az egészet, vagy tankol is?
Ez a teve a cirkuszhoz tartozott, a hátán egy kis herceget hordozott. Igaz, csak pár percig, no de mi van abban! A cirkusz porában úgy érezte magát, mint a sivatagban.
S mert - úgy látszik - a sivatagban nem fityeg szalvéta a nyakban, a száj előtt nincs előke; odaszól a teve közönnyel: - Ma a púpba is tankolok belőle! Az elsőbe egy hordóval, a hátulsóba kettővel, vagy hárommal - a hordón tán csak nem fogunk perlekedni. Tevének a víz az életet jelenti!
A csapos rögvest kiszolgálja szépen, a teve meghajol könnyedén s elballag teljes teve-szépségében.
A világ neki tüstént csupa fény, és rózsaszínű egészen.[1]
[1] Kedves, vidám hangulatú versike, nem a szokásos, néha már a banalitásig szájbarágó, erkölcsi tanulságokkal, amint azt általában a gyerekeknek íródott verseknél tapasztaljuk. Néhol meghökkentő, de természetes és eleven tud maradni végig. Helyzet- és szójátékra épül, kihasználja a szlovák nyelv adta játékos lehetőségeket, de nem annyira, mint azt Válek egyéb gyerekverseiben látjuk (tavaly megjelent kötetét nekem is volt alkalmam átolvasni). A magyar irodalomban talán Weöressel lehetne összehasonlítani. Tág teret nyújt a gyermeki, csapongó fantáziának. A nem harsányan kiabáló komikumot mindjárt az első sornál érzékeltetem, mégpedig a „bemégyen” kezdő szóval. Ezt találtam számos változat közül a legalkalmasabbnak. Tiszta, úgynevezett „ráütő” ragrímeket alkalmaztam, kerülve az erőltetettséget, ugyanis, ha pusztán a szójátékhoz ragaszkodom, akkor az eredetinek csak a parafrázisát tudtam volna visszaadni. Persze így se tökéletes, de azt hiszem, hangulatban megközelíti az eredetit. – részlet Ozsvald Árpád fordítói jegyzetéből, Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 / 506. oldal
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | MADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava |
Az idézet forrása | Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny) |
Könyvoldal (tól–ig) | 506 |
Megjelenés ideje | 1975 |
|