Z. Németh István: Byť je iné (Lenni más Szlovák nyelven)

Futni egy csőben vízcseppként,
csókot dobni – magad a pornak,
négyrét hajtott szalvétaként
ülni egy kihűlő kávéspohárban,
kedvesed ajkán ‘perhabnyi rúzs,
darázs, derék, mi meg nem öl,
szándék, hátsó, mely elül elöl,
elalvás előtt vásott kis ördög, ki kéjt
kurblizna lomhuló motorba,
lenni mássá, máshol, a másé,
akár egy program, ha újraindul,
s vékonyan kisípol a gépből,
hogy van remény még százezer
önálta-gombnyomásra, szilv’kék,
ledarált szöveg, mi versópium,
öntet száloptik’ tésztarácson,
félénk őzgerinc, a tálon mézes,
vad medúza, borzas jajgatás,
de jó volna lenni minden égi,
régi s éghető, s a villanás,
készenléttől részeg égi ékszer,
gyermek polcán kóchuszár,
hullám a taréjban, leterített
rég’ térképe a létszigetnek,
vattacukor a zöld kötőtűn,
békák gömbszemén a hályog,
Földet megőrző lehelet,
igazság, mi lassan behavaz,
egy kósza sómorzsában béke,
más lenni és mégis ugyanaz.

Ako kvapka vody v rúre hnať sa,
bozk vrhnúť – seba samému a pre prach,
ako na štvrte poskladaná servítka
v chladnúcom kávovom poháriku sedieť,
na perách miláčika rúž zasnežený,
osa, driek, čo ťa nezabije,
úmysel, postranný, čo vpredu utíši sa,
nezbedný čertík pred spaním, ktorý
by do ťarbavého motora slasť kurbľoval,
byť iným, inde, inému patriť,
hoc jeden program, keď znova pohýna sa,
a tenko zo stroja vypíska,
že pre stotisíc samo-vytrpených stlačených
gombíkov, nádej žije, slivkovo modrý,
zomletý text, čo poetickým opiátom je,
šodó opt´vlákno na cestovinovej mriežke,
plachý srnčí chrbát, na misy medová,
divá medúza, kostrbatý nárek,
lež krásne by bolo byť všetkým nebeským,
starým a horľavým a zábleskom byť,
od pohotovosti spitý klenot nebeský,
na detskej polici husár z kúdele,
vlna v hrebeni, rozostretá
dávna mapa vata cukrová,
ostrovčekom bytia a na zelenej ihlici,
na sférických žabích očiach zákal,
Dych, ktorý Zem zachová,
pravda, čo ťa pomaly zasneží,
v túlavej omrvinke soli mier,
byť iný a predsa ten istý.