nem mond le róla
bár csúszik előre az iszamós
nyúlós levegőben
pulzál átlátszó rózsaszín teste
utánozza kezeivel a halált
nem szokik hozzá hogy van
hogy mindig csak ő van
túl tágas néki e szívbolt
alkalomszerűen vesz levegőt
ő egyszerűbben szeretne
csak ráborulna valami puhára
és megnézné a fogaival hogy milyen
a test felszáll
de lehúzza a lélek
nem bír lelkesedni
föléje nem görnyed isten
nem óvják karok
nevét hiába ejti ki
nincs hova bújjon nincs ki elől
nem törődik bele
bár csúszik előre
és ölne ha lenne kit ölni
