Pásztor Béla: Házbontáskor
|
Házbontáskor (Magyar)Lebontják már a házikót, Hol gyermek voltam én. A csákányverte réseken Befú a szél, s a fény
Mint gonosz seprő, sepri ki A kuckók zeg-zugát. A pince védi emlein Az árnyat legtovább.
A kapufélfa arcra dől, A küszöb elszalad A lópatkón, mit rászögelt A régi áhitat.
Majd nyögve térdre omlanak A barna tűzfalak S a fali tücskök éneke Is meztelen marad.
E hontalan kis cirpegés S a halk emlékezet Tartják csak még a boltivet Az oszlopok helyett.
A kidőlt ablakrács szögén E háznak kincseit, Csak régi sóhaj s pókfonál Hártyája védi, míg
Éjféltájt létrán, vödrösen Kőmíves szellemek Raja jő, hogy a dőlt helyén Új falat verjenek.
(1938)
|
