Vartyog, erjed, szakadatlan,
Mint boszorkányfőzte katlan
Ez az őszi táj.
Őszi tónak zöld vizében,
Sűrűsödő sárkányvérben
Fürdik a sirály.
Körül rőtkendős hegységek,
Mint füves nők üldögélnek,
Kezük: cserfalomb.
Gubacsot hint le a tóra,
Homlokukon kövirózsa
Alkonyat borong.
Nagy, zöldtestű kígyók lógnak:
Vizei a patakoknak,
Kebleik alatt,
S fullánkos, halk vízesések
Mérgével a tó vizéhez
Lengve hajlanak.
Fagyöngy-szemük ringva mered
A forrongó katlan felett.
Mit úrnőjük főz,
Kóstolják, hogy elég mérges,
A halálhoz elégséges
Bájital az ősz?
Egy-egy toboz-szív még dobban
Bükkfa-ágyán ül a vadkan,
Szemén köd mereng...
S a tó vizén végignyúlva,
Pettyeshasú pisztránghulla:
Ringatóz a csend.
(1939)
