A holdkóros lány még a házfedélen
Ődöng, szoknyája jobbra-balra leng.
Hosszan dalolgat, mikor észrevétlen
A kutak mögött a hold már lement.
Friss halait gyékénykosárban hozza,
Egy koldus barát s udvarunkba lép.
Vak kutyánk láncát tépi lázadozva,
Nem tudja reggel, éjjel van-e még.
Majd megmozdul a kis hegyi falucska,
Letérdepelnek vályog házai
S a harangzúgás után felocsúdva
Is alig mernek még felállani.
Nyújtózkodnak a piactéri szentek,
Agyagszakállukon friss fény libeg.
A dombon háromlábú kakas lépked,
Az eget félszemével méri meg.
A falu megszállt lánya is felébred.
Ingén át látni Krisztus hét sebét.
Vér harmatozza övén a tüskéket,
Zokogva nézi három vén cseléd.
A szolgálók a kecskék tőgyét mossák,
Lágy csíkban szökken ujjuk közt a fény.
Csobog a reggel már a sajtárocskák
Térdeken ringó, bádog fenekén.
Anyám bő, tésztás tekenőben vájkál.
Míg feleszmélek, kelt cipó a nap.
Tücsök cirpelne még a sárga lángnál,
De lantján a csend húrja elszakad...
