Pásztor Béla: Holdaskönyv 5. A falak énekeiből

Weöres Sándor - Pásztor Béla

Holdra bámulj, vakablak.

Visszhang, dalolj magadnak.

Mécs, kanócért fuss körbe.

Tükör, nézz a tükörbe.

Összeláncolt istenek

függőlámpán lengenek,

kékre égett arcukon

táncot jár a fájdalom.

A kútban az esti ég

örvénylő kék szakadék.

Mélyén lovak szétzuzott

csontjai a csillagok.

Merre nyúlsz ki, gyűrűs kéz?

Fejetlen láb, merre mész?

Üres termek lángolnak.

Rád gondolnak, bárhol vagy.

Nekropolisz a nevem,

száz kupolám nem lelem.

Ülj egy fáradt öszvérre,

felépülök estére.