Megfagy kürtök torkában
a rikoltás, a félelem ingeiben
verejtékezünk, ellopják arcunkat
tükreinkből, hogy, fekete csákós
bűneink ne találjanak ránk,
betömetett szájak fuldokló
rettenete fölmerül szivárványok
csúcsán: megbicsaklott hitűek
álmaiban, csattan az ostor,
rajtunk, akik hét vármegyét
égettünk porrá virtusból,
fejünkre erneltük sugarastól
a Napot, hasbarugdosott anyáink
ölét parázzsal perzseltük,
csattan az ostor, bicskával
megvérzett ujjak szorulnak
nyakunkra, a csillag-szemű
koponyák is fölmagasodnak bűneinkbe
a.fák gyökerei közül, ahová elástuk őket,
igazak szigorú szavai dulakodnak
halálunkért: ha mertünk bírák lenni,
vádlottak padjáról se szökjünk meg
gyáván, szavak győzelme lesz
koporsószögünk, kürtök torkából
rézízű rikoltás dördül!
