Lehet – eljutok oda én is;
letépek egy hajtást az ágról,
nézem és elgondolkodom.
Lehet – színes bogarak hátán
tanulom az élet törvényét,
a szimmetrikus pontokon.
Lehet, hogy majd kihallom egyszer
hajnali, tökéletes csöndből
a legkomorabb indulót.
Bölcs, megbocsátó, mindent értő,
akit ha kérdeznek – mosolygok –
igen, lehet, nézzük csak, bárha.
S közben tudom, merénylet készül
a fák, a csönd, az álom ellen,
s a pontokat is szétkuszálják.
Hát ma még nem.
Izgága düh feszítsen inkább,
ne a szégyen.
Mit tudom én mire jutok?
Ma még nem!
