Szenes Anikó: Galuti lány hórája

Zajongó, rengő, dübörgő hóra

Elkap a forgatagába.

Öröm és búnak

Hangjai búgnak

Ragad a ritmus varázsa.

Dobban a láb, forog a lánc

Reszket a váll, lángol a tánc,

Liheg a dallam, az ének

Szótalan ima

A jövő, az alkotás Istenének.

Egyszerre csak…

Egy látomány lebeg amott.

Karom leválik a láncról,

A viharzó tánctól elszakadok.

A közeli-távoli magához láncol.

Tengerkék szemek, hallgató bánat.

Dacos a száj, kérdő, kemény.

Megejt a csend – állok dermedten

Száz között ketten – Anyám és én.

Készária, 1943. II. 27.