Ladányi Mihály: Minden szavam

Minden szavam úgy jön a napvilágra,

hogy nem te fürösztöd szádban legelőször -

Csúnya, kopaszodó, furcsa kis állat

vagyok, de fényes kerekek forognak

fejemben, s szívem hegesztőpisztolyától

összeforrna a széthulló világ.

Eszpresszókban és kávéházak alján

papírt teszek néha magam elé, de

édes nyálad hiányzik ceruzámról.

S mint paraszt, ki nem ehet kenyeréből,

úgy szórom el szerelmes szavamat

ebben az asszonyt-burjánzó pusztaságban.

(1969)