Darusírás szabdalja szürke menny
háló-bogait, üszög és rohadt
pisztráng szava ömöl a nagyistvános
parasztház küszöbén bámészkodó
szemekbe, szél s ördögszekér teker
béklyót bokára; rekedt duda szól;
hasas felhő csapdossa földre sárga
cseppű vizét: konya kukorica,
gutaütötten szétrepedt tökök,
vakondtúrásba döfött pipaszár,
kék gyereksapka szalag-maradéka,
sarokkal barázdába taposott
amerikai rákkonzervdoboz
tűri, ahogy pofont a nazarénus;
Frankföld ez, gondolom, Ronsard ablaka szemben,
egy nyirkos sárga csepp hüssel tarkómra csetten;
füvek halála s más ostobaság
ökrendeztet; göröngyöt rugdosok
folyóba, Indre vagy Cher, nem is tudom,
mert álom ez MOST, ébren soha többé
Lábam Cher s Indre partjára nem teszem;
sötétben vizespoharat vezet
számhoz tíz ujjam és a lyukas álmon
kirepül Éva, kirepül Cécile.
