Kormos István: Szélház, nincs fala

Szélház, nincs fala; négy
égtáj néz ide irgalomtalan,
mennyét egy bosszús angyal rúgta le,
padlóját tenger hörbölte magába;
kicsavart ablakredőny tántorog
messzi-kémények ollóiba bukva,
szilánkos ablak, ikrás fénycsomót
fullasztott hamujába; kondulás
egy talán-nincs-is-toronyban, acél-
hurok hangja szívre tekeredik.
Emlékek kőkolonca! téveteg
reflektor két lányarcot villogat:
az aranyfejü nem lehet húgom,
a fekete újjászülő anyám.