Páskándi Géza: Egy istent kiástam

És akkor lassan

Egy istent kiástam

Ásóval és lapáttal

Három méter mély gödörből

Első istenemet kiástam

Levertem róla a sarat

Meg kifújtam az orrát

Ültettem az apró edényre

Hadd nyögje ott a sorsát

Isten pesztrája lettem lassan

S keresgélni kezdtem - magasban

Felnyúltam érte, mint egy légyért

Elkaptam - zümmögött

Isten? Nem isten? A lélek érte föntjárt

Az ész csak hümmögött

Ha fönthagyom - repülni fog

Ki - sohase tapintom

Ha lerántom - hiányzik fönt

Nem lehet többé titkon

Kellene egy isten föntre

Kellene egy lentre

Pesztrálnám a két kis istent

Tente, isten, tente