Valaki szíven szúrta a lányt az erdőben fiatal volt kötény és jegygyűrű nélkül indult el hazulról
a nyirkos mezőben fekszik látni hogy játék az egész
sárga viaszból van akár az angyalok
én föl alá mozgok a szobában hogy ne halljam az éjszaka fájdalmát
ahogy a falakhoz csapódik
kérdezni szeretnék valamit de itt hiúság minden
jól van ez így hogy én találtam meg a kést és nem a gyermek aki megölhetné magát vele érzem hogy égett hangja van és kegyetlenül nehéz
az emlékezés kötelein csüngök
alattam az aranyszegélyű torony és az erdő ahol a gyilkos nyomai páráznak
hét mérföldre van innen a kedvesem
rossz újsághírt olvastam
nem tudom hol lakik az orvos aki délelőttre magához rendelt
megsimítom a halat amint a márvány asztalon fekszik
hideg és tüskékkel behintett.
