Vozári Dezső: Preghiera sul treno diretto (Fohász a gyorsvonaton Olasz nyelven)

Ó utazás,
Baudelaire lihegett hozzád fűszeres verseket, de a dalra ki ád,
mikben illatok kavarognak és ízek és nosztalgiák.

Engedj vándorolnom némán, hadd múljanak el tőlem a buta szók,
hadd legyek nomád, olyan, mint a vadak és a textilutazók.

Repíts, repíts, azt mondom majd: a távolokban lakom,
málháim a szavak, de kidobom a vonatablakon.

Valami húz, valaki hív, nem hagynak nyugton mágiák, babonák
imádkozom és robogunk a rozsdás morva tájakon át,

legyek tiszta és víg és erős, mint a tiszta, víg, erős erdei ózon,
engedj, egyetlen percre csak, az értelemmel csókolódznom.