Vozári Dezső: Nick Carter* halálára

Meghalt, fekete földbe tették,
megsiratták és eltemették,
zseniális agya a földet
termékenyíti, örökzöldet
ültetnek sírján és a márvány
őrzi nevét, a ronda járvány
ragadta el a bölcsek bölcsét,
igazak gyászruhájuk öltsék,
gonoszoknak jön dáridója,
nincs ki a társadalmat ójja.

Kedvenc pisztolyát, kit Gyulának
keresztelt, elvitte hullának,
gödrébe le, a messzi mélybe,
a végeláthatatlan éjbe,
isten trónusa előtt várván,
jutalma lőn a szép szivárvány,
szerette a szivart s a túrót,
üldözött gyilkost, kasszafúrót,
nagy szíve merre van most, hol ver?
Egy barátja volt: a revolver.

Nem volt háza, se földje, kincse,
csak pipája s egy vedlett pincse,
egy szeretője: az igazság,
milliomosok őt sirassák;
az ember szíve gyorsan dobban,
félni kell most a földön jobban,
gyilkos ármány, halálos méreg
korszaka jött el. És a féreg
rágja szemét, mely mindent látott.
Gombold be jobban a kabátod
ezentúl a villamosban.

 
*A Nick Carter füzetek, a XX. század elején igen nagy népszerűségnek örvendő ponyvasorozat. [Nick Carter, az amerikai detektívkirály (1923-26 között 201 füzet)]